Gallai Gabriella: Ősz
Szél suhan az őszülő erdőn,
nyomában zizzenő levél,
avarrá szelídül reszketőn,
amint társaihoz elér.
Távoli emlék csupán a nyár,
a napmeleg halvány remény,
didergősen száll az ökörnyál,
gyöngyfonalán csillanó fény.
Ezerszín takarója alatt
az erdő pihenésre kész,
éji lámpásnak a hold maradt,
fakó fényt vetít szerteszét.
Eső mossa a kopár fákat,
lehullott már minden levél,
köd borítja az őszi tájat,
csak a hófüstös szél zenél.
Illusztrálta © Flilla | farkaslili02@gmail.com
Bemutatkozás:
“Gallai Gabriella vagyok, két fiúcska édesanyja. Nekik is és róluk is írtam pár gondolatot versbe foglalva.
Már gyermekként szerettem a meséket, rímeket és írtam is néhány verset. Hosszú szünet után pár éve kezdtem újra a verselgetést hobbiból. Mindenről írok, ami megérint. Valós és képzelt történetekről, érzésekről mesélek, melyek a Gabavers (facebook) oldalon találhatóak. Szeretettel ajánlom figyelmetekbe