Gyarmati Kata: Éjjel (vers)
Átveszi Naptól Hold az eget,
tompul a fény, és útnak ered.
Hussan a fák közt alkonyi szél,
rezdül a nád, s mint hárfa zenél.
Száz pici csillag égre simul,
fűzfa a parton elkomorul.
Éj puha leple mennyre terül,
szunnyad a tó, fodra szelidül.
Hold sugarában suttog az árny,
titkok a mélyben, alszik a táj.
Értékeld az illusztrációt: 
(32 értékelés, átlag: 3,88 out of 5)
“Gyarmati Katának hívnak, öt éve foglalkozom az írással. Főleg gyermekeknek írok verset. Nagyon szeretem az időmértékes verselést, csengő-bongó ritmusát talán jobban meghallja a kis közönség. Hobbim az írás, remélem, egyszer több is lesz belőle.” (a szerző)