Gyarmati Kata: Kánikula (vers)
Tombol a nyár, izzik a lég.
Hűs a folyó, tónusa kék!
Szárad a fű, fonnyad a lomb,
szomjas a rét, szirma se bont.
Rezdül az ág, kéne a víz.
Nap szeme szép, lángja a dísz.
Most odafent dörren az ég,
elkomorul, színe sötét.
Csepp utazik, jön vele száz.
Szél kavarog, készül a nász.
Issza a föld ég nedűjét,
majd kisimul s izzik a lég.
© Incze Ildi illusztrációja
“Gyarmati Katának hívnak, öt éve foglalkozom az írással. Főleg gyermekeknek írok verset. Nagyon szeretem az időmértékes verselést, csengő-bongó ritmusát talán jobban meghallja a kis közönség. Hobbim az írás, remélem, egyszer több is lesz belőle.” (a szerző)