Gyarmati Kata: Kikelet (vers)
Nyílik az ajtó, nézd, ki a vendég.
Nap sugarából ő szövi kelméd.
Kerti virágot megbabonázza,
zöld, pici hajtást csen fel a fára.
Simogatását érzi a barka,
zöldül a rét, és kúszik az inda.
Itt a Tavasz, kit annyira vártunk,
mint üde rózsa, úgy kivirágzunk.
Értékeld az illusztrációt:
“Gyarmati Katának hívnak, öt éve foglalkozom az írással. Főleg gyermekeknek írok verset. Nagyon szeretem az időmértékes verselést, csengő-bongó ritmusát talán jobban meghallja a kis közönség. Hobbim az írás, remélem, egyszer több is lesz belőle.” (a szerző)