Gyarmati Kata: November (vers)
Hűvös a reggel, fázik a város,
nap hunyorít még, kelne, de álmos.
Éj a palástját hosszúra nyújtja,
ősz veszi zsákját, indul az útra.
Tél közelít már, dörzsöli markát,
arca sötétlik, szél viszi hangját.
Csendes az erdő, pára befonja,
hódara hullik, lesz a fa kontya.
Értékeld az illusztrációt:
“Gyarmati Katának hívnak, öt éve foglalkozom az írással. Főleg gyermekeknek írok verset. Nagyon szeretem az időmértékes verselést, csengő-bongó ritmusát talán jobban meghallja a kis közönség. Hobbim az írás, remélem, egyszer több is lesz belőle.” (a szerző)