Gyarmati Kata: Tavasz (vers)
Némul a tél, nincs szava már,
langyos a lég, ébred a táj.
Csobban a víz, tükröz a tó,
Nap mosolyog, olvad a hó.
Száll a rigó, éneke víg,
itt a tavasz, érzi a szív.
Álmaiból ébred a rét.
rügy kifakad, ég szeme kék.
© Szabó Eszter illusztrációja
Értékeld az illusztrációt: 
(15 értékelés, átlag: 3,07 out of 5)
“Gyarmati Katának hívnak, öt éve foglalkozom az írással. Főleg gyermekeknek írok verset. Nagyon szeretem az időmértékes verselést, csengő-bongó ritmusát talán jobban meghallja a kis közönség. Hobbim az írás, remélem, egyszer több is lesz belőle.” (a szerző)