Gyarmati Kata: Tavaszodás (vers)
Pezsdül a vérem, itt a tavasz,
enyhe a lég, a rét se havas.
Tó jege eltűnt, Nap odalát,
ébred a parton, suttog a nád.
Cinke cipőjét fújja a szél,
már levetette. Hordja a Tél!
Föld melegében készül a mag,
buksi fejét nem bántja a fagy.
Ó, de csodás a kék színű ég,
zöldül a táj, erdő meseszép.
Füttye madárnak messzire száll,
játszik a napfény, csillan a fán.
Illusztráció © Székely Barbara | kistaska7@gmail.com
Értékeld az illusztrációt: 
(42 értékelés, átlag: 4,38 out of 5)
“Gyarmati Katának hívnak, öt éve foglalkozom az írással. Főleg gyermekeknek írok verset. Nagyon szeretem az időmértékes verselést, csengő-bongó ritmusát talán jobban meghallja a kis közönség. Hobbim az írás, remélem, egyszer több is lesz belőle.” (a szerző)