H.Gábor Erzsébet: Bogár Béni balladája (vers)
A vers meghallgatható itt:
Árva volt a zöld bogárka,
benn lakott egy vén kosárba’,
vágyott már a szeretetre,
észre senki sose vette.
Egyik reggel arra ébredt,
hogy körötte minden fénylett,
mert a Nap, a sugarával
játszott épp egy apró tárggyal.
Ó, egy gyűrű! Kié lehet?
Ragyogtak a gyémántszemek,
díszei, a kerek tárgynak,
alján a vén fűzkosárnak.
Őrizte a kincsét bogár,
gazdag lett a régi kosár…
Ám egy reggel, csöpp kezecske,
az eltűntet megkereste;
s boldog volt a szőke lányka,
hogy az ékszert megtalálta!
A kis bogár meg se moccant,
könnye gyöngye földre pottyant,
úgy siratta el a kincset,
s örömének búcsút intett.
De egy tündér megsajnálta,
és a percet kihasználva
örök létet adott néki –
kristálykő lett Bogár-Béni!
Smaragdszínű volt a teste,
és a lánynak minden este
ő világolt zöldes fénnyel,
beragyogva szép reménnyel!
Sose vált a lány meg tőle –
míves ékszer lett belőle!
Szakolczi Gabriella illusztrációja
A szerző bemutatkozása:
https://www.facebook.com/zsike