H.Gábor Erzsébet: Kicsi kacsa, kicsi cica (vers)
Kicsi kacsa pihe, puha,
testén könnyű toll a ruha,
sárga színű mint a Nap,
szellő száll a híd alatt.
Kicsi cica nézi, nézi.
– Csak megszólal! – azt reméli,
de a kacsa nem beszél,
dúdolász a szende szél.
– Mi a neved? – kérdi cica –,
kinek vagy te, mondd, a fia?
Vagy talán a lánya vagy,
s megszólalni gyáva vagy?
Kicsi kacsa felé fordul,
üres gyomra nagyot kordul.
– Éhes vagyok, ennem adj,
árva vagyok, el ne hagyj!
S lásd; a cica hozott tejet,
zsenge, apró árpaszemet,
füvet szedett, kákicsot,
s lenyírta a pázsitot;
és a kacsa tele hassal,
kezet fogott macskamanccsal,
félóránként repetált,
s lepcses csőre be nem állt.
© Szakolczi Gabriella illusztrációja