H. Gábor Erzsébet: Szamárpad
A vers meghallgatható itt:
Megnyílt az erdei iskola,
nagyon sok állatfaj jár oda;
háziak, vadak és rétiek…
– kezdem a mesémet Évinek.
Bagolyka sólyommal ül elöl,
langyos szél lengedez dél felől,
mögöttük nyúl úrfi bújik el,
füleit hegyezi, úgy figyel.
Mókuska rókafi társa lett,
a kedvenc sportja a jégbalett,
rókafi sunnyogva nézi őt,
s várja, mert éhes, a délidőt.
Tanáruk, harkály úr nagy tudós,
nem volt ő sohase izgulós,
betéve tudja a sok szabályt,
amit a csőrével fába vájt.
Csacsikát semmi se érdekli,
füzetét fogával szétszedi,
hátul az utolsó padban ül,
s ásítva, hanyagul hátra dűl.
– Szamárpad! – nevet fel Évike.
Kevéssel sohase éri be,
s arcomra simítva kis kezét,
kéri, hogy mondjak még két mesét.
Tajta Bernadett illusztrációja