Juhászné Bérces Anikó: Csillagszóró (vers)
Gyertya lángja hívja táncra,
csillagot szór sziporkázva,
üveggömbre, fenyőágra,
s közben mintha muzsikálna.
Karácsonyi csendes éjen
ahány csillag van az égen,
csillagszórón ott a társa,
örömtáncát vígan járja.
Elkápráztat kicsit, nagyot,
ajándékul neked adott
egy szeretet-kiscsillagot,
fénye a szívedben ragyog
Értékeld az illusztrációt:
A szerző bemutatkozása:
Nyugdíjasként élek.
Vallom, hogy:
Vallom, hogy:
“Egy porszem vagyok a világmindenségben, akit néha felkap a szél, hogy aztán földhöz csapja.
S, hogy nagyon ne törjem össze magam, kapaszkodom fűbe, fába,
virágba, zenébe, versbe, és nem utolsó sorban családba.”
Nyolc éve írok rendszeresen verseket, természetről, családról, életről.
Amikor gyerekverset írok, mindig a boldog gyermekkorom hangulata elevenedik meg bennem, s ezt a hangulatot szeretném továbbadni a mai gyerekeknek.
Eddig közel háromszáz versem jelent meg a Poet.hu irodalmi oldalon.
S, hogy nagyon ne törjem össze magam, kapaszkodom fűbe, fába,
virágba, zenébe, versbe, és nem utolsó sorban családba.”
Nyolc éve írok rendszeresen verseket, természetről, családról, életről.
Amikor gyerekverset írok, mindig a boldog gyermekkorom hangulata elevenedik meg bennem, s ezt a hangulatot szeretném továbbadni a mai gyerekeknek.
Eddig közel háromszáz versem jelent meg a Poet.hu irodalmi oldalon.