Juhászné Bérces Anikó: Gesztenyefa (vers)
Gesztenyefa levele,
Mint a gyerek tenyere,
Mennyi, mennyi gesztenye
Csüng ágáról lefele.
Az őszi szél megrázza,
Lepottyan a járdára.
Szúrós burka megreped,
Barna szeme rád nevet.
Gurulj, gurulj gesztenye,
Beteszlek a zsebembe.
Lesz belőled emberke,
Kis gyerekek kedvence.
© Bedő Izabella illusztrációja
Értékeld az illusztrációt: 
(12 értékelés, átlag: 3,00 out of 5)
A szerző bemutatkozása:
Nyugdíjasként élek.
Vallom, hogy:
Vallom, hogy:
“Egy porszem vagyok a világmindenségben, akit néha felkap a szél, hogy aztán földhöz csapja.
S, hogy nagyon ne törjem össze magam, kapaszkodom fűbe, fába,
virágba, zenébe, versbe, és nem utolsó sorban családba.”
Nyolc éve írok rendszeresen verseket, természetről, családról, életről.
Amikor gyerekverset írok, mindig a boldog gyermekkorom hangulata elevenedik meg bennem, s ezt a hangulatot szeretném továbbadni a mai gyerekeknek.
Eddig közel háromszáz versem jelent meg a Poet.hu irodalmi oldalon.
S, hogy nagyon ne törjem össze magam, kapaszkodom fűbe, fába,
virágba, zenébe, versbe, és nem utolsó sorban családba.”
Nyolc éve írok rendszeresen verseket, természetről, családról, életről.
Amikor gyerekverset írok, mindig a boldog gyermekkorom hangulata elevenedik meg bennem, s ezt a hangulatot szeretném továbbadni a mai gyerekeknek.
Eddig közel háromszáz versem jelent meg a Poet.hu irodalmi oldalon.