Juhászné Bérces Anikó: Októberben… (vers)
Itt a cinke, a picinke,
fütyörész az ágon,
ugrabugrál, nézelődik,
magot keres, látom.
Lombos még a nyárfa ága,
aranylóan sárga,
meg-megvillan levele közt
e kedves madárka.
Köszönöm, hogy beköszöntél,
kicsinyke széncinke,
gyere vissza, mikor már a
fának nem lesz inge.
Eleséget találsz majd a
madáretetőben,
kis szalonna, meg magocska
vár tégedet bőven.
Illusztrálta © Kürtössy Zsuzsanna
Értékeld az illusztrációt: 
(27 értékelés, átlag: 4,33 out of 5)
A szerző bemutatkozása:
Nyugdíjasként élek.
Vallom, hogy:
Vallom, hogy:
“Egy porszem vagyok a világmindenségben, akit néha felkap a szél, hogy aztán földhöz csapja.
S, hogy nagyon ne törjem össze magam, kapaszkodom fűbe, fába,
virágba, zenébe, versbe, és nem utolsó sorban családba.”
Nyolc éve írok rendszeresen verseket, természetről, családról, életről.
Amikor gyerekverset írok, mindig a boldog gyermekkorom hangulata elevenedik meg bennem, s ezt a hangulatot szeretném továbbadni a mai gyerekeknek.
Eddig közel háromszáz versem jelent meg a Poet.hu irodalmi oldalon.
S, hogy nagyon ne törjem össze magam, kapaszkodom fűbe, fába,
virágba, zenébe, versbe, és nem utolsó sorban családba.”
Nyolc éve írok rendszeresen verseket, természetről, családról, életről.
Amikor gyerekverset írok, mindig a boldog gyermekkorom hangulata elevenedik meg bennem, s ezt a hangulatot szeretném továbbadni a mai gyerekeknek.
Eddig közel háromszáz versem jelent meg a Poet.hu irodalmi oldalon.