Juhászné Bérces Anikó: Süni (vers)
Az éj leple leng a földön,
égről félhold kacsint rám,
bokor alján zörgést hallok,
nézd meg, mi az, kiskutyám?
Soma nyomban odaszalad,
s hozná is, mint a labdát,
de amikor megérinti,
sok tüske szúrja talpát.
Kapar, csahol, csodálkozik,
mi e szúrós gombolyag?
Kesztyűs kézzel felemelem,
sünit tartok markomban.
Pár percig a rémülettől
mozdulni se mer szegény,
ám egyszer csak óvatosan
megnyílik a tűmellény.
Megjelenik egy orrocska,
süniarc, s két gombszeme
érdeklődőn figyeli, hogy
mi történik most vele.
Talán érzi, nem rejt veszélyt
állatbarát tenyere,
s egyre inkább kitárul a
tüskés bunda belseje.
Lassan teszem le a földre
és útjára bocsátom,
örülök, hogy erre jártál,
kedves süni barátom!
© Béres Kata illusztrációja