Juhászné Bérces Anikó: Tűzijáték (vers)
Álmodom ébren,
nézem az égen
szerte lehulló
fényjeleket,
dörren a távol,
füstöl a tájon,
robban a fellőtt
bombasereg.
Fényköre nyílik,
íveket indít,
százezer apró
csillaga száll,
csillan, elillan,
térben e girland,
földre leomlik,
csendre talál.
Éjben a kékes
fényesen ékes,
Holdig igyekszik,
s tág ugarát
szikra ekével
szántja keményen,
zöldül a fényfű
Hold udvarán.
Bársonyos arccal,
vérvörös ajkkal`,
lángol az égen
rózsacsokor,
szíveken ejtett,
mélybe rekesztett
érzelem éled,
s futva oson.
Messze világló
fényözön árad,
mélybe lehulló
fényzuhatag,
vén Duna tükrét
meglesi büszkén,
s rálehel alvó
csillagokat.
© Dömötör Szilvia Luca illusztrációja