Kállay Sándor: Elfáradt már a Napocska (vers)
Elfáradt már a Napocska,
sok volt ma a dolga,
mert az egész nagyvilágot
fénybe csomagolta.
Elindult a hegyek mögé,
sötétül az ég is,
mert ott van az ágyacskája.
Hát lefekszem én is.
Hogy örült a sok-sok virág
ennyi napsütésnek,
tudják jól, hogy nincs ennél jobb,
így lesznek ők szépek.
Ettől lesz nagy színkavalkád:
piros, zöld meg kék is,
de sötétben úgysem látom,
hát lefekszem én is.
Örült neki a sok madár,
mókáztak az égen,
örömükben megfürödtek
az ég kék vizében.
Lassulnak a szárnycsapások,
fakul már a fény is,
elfáradtak a madarak,
hát lefekszem én is.
Anyu elküld mosakodni,
fogat is kell mosni,
mert csak tisztán, megfésülve
szabad elaludni.
Mondj mesét a napocskáról,
s űrhajós mesét is,
Álomtündér szállt szememre,
hát elalszom én is.
Értékeld az illusztrációt: 
(47 értékelés, átlag: 4,60 out of 5)
“Főállású nagypapa vagyok, viszont nincs erről papírom. Ezért igyekszem jó gyerekverseket írni, hogy bizonyítsam alkalmasságom.”
(a szerző bemutatkozása)