Kálmánchey Laura: Őszanyóka (vers)
Aranyszárnyú Őszanyóka
elsuhan a táj felett.
Szárnya után sziszegnek és zizegnek,
hideg földre fekszenek
a fáradt, sárgult levelek.
Csupasz ágak szomorkásak,
deres fohászt zengenek,
vigaszuk, hogy hamarosan érkeznek
a fagytól mentő,
égből jövő,
pihe-puha gyöngyszemek.
A szerző illusztrációja