Kis István Mihály: Firkált képűek (vers)
Besétált ma az utcámba
két képtelen lovag,
szájukból, mint jelzőlámpa,
kilógtak a fogak.
Nyakig-lábuk a ló hátán
lefelé van fejjel,
bajuszuk az orruk táján
be van kenve tejjel.
Azt hitték, hogy viccelődtem,
pedig komoly voltam,
ceruzámat elővettem,
s a képükbe nyomtam!
Megrángattam ide-oda,
irka-firka készen,
firkált képpel lovagolva
útjuk porba vészen.
2010. augusztus 2.

Illusztrálta: © Dr. Géresi-Sándor Zita | zizigeresi@gmail.com
Értékeld az illusztrációt:
“Kis István Mihály vagyok. Írással csak 2010-ben kezdtem el foglalkozni egyik helybéli barátom unszolására. (Nehezen ment, többször abba akartam hagyni. Már örülök, hogy folytattam.) Egyetlen magánkiadásom csak 20 példányban készült el a rokonság és az ismerőseim számára 2011-ben. (Több kiadást nem tervezek, noha azóta legalább megháromszorozódott írásaim száma.) Kedvenceim lettek a gyermekversek, magam is próbálkozok velük. Van egy 7 éves unokám.
Publikálni itt szoktam: https://www.poet.hu/tag/stapi“
(a szerző bemutatkozása)