Kis István Mihály: Gyereklocsi (vers)
Szia néni, a kezemben
kölnisüveg lapul.
Szorongatom, míg egyedül
locsolni megtanul.
Addig-addig tanítgatom,
míg fejeden haj lesz,
vagy ameddig a zsebembe
a két kezed pénzt tesz.
Jöhet mellé egy kis csoki,
elfogadom azt is,
majd a nyuszi vigyáz reá,
még ha itt maraszt is.
Csokiból van ő is, tudom,
de segít sorolni,
hogy a falu melyik végén,
kit kell meglocsolni.
Így jutottam hozzád is el,
hajolj hát le hozzám,
hadd tanuljon ez az üveg
locsolni e portán.
Majd ha eljön az az idő,
hogy elfog a szégyen,
őt küldöm el a csokikért,
hogy elhozza nékem.
“Kis István Mihály vagyok. Írással csak 2010-ben kezdtem el foglalkozni egyik helybéli barátom unszolására. (Nehezen ment, többször abba akartam hagyni. Már örülök, hogy folytattam.) Egyetlen magánkiadásom csak 20 példányban készült el a rokonság és az ismerőseim számára 2011-ben. (Több kiadást nem tervezek, noha azóta legalább megháromszorozódott írásaim száma.) Kedvenceim lettek a gyermekversek, magam is próbálkozok velük. Van egy 7 éves unokám.
Publikálni itt szoktam: https://www.poet.hu/tag/stapi“
(a szerző bemutatkozása)