Kis István Mihály: Miértek – kisfiúnak (vers)
Miért, hogy a föld fekete
s miért zöld a fű?
Mért vörös a naplemente,
s mért hegyes a tű?
Az éjszaka miért sötét,
és minek a Hold?
Minek láttam fehér ködét,
mikor hideg volt?
Hova bújnak a csillagok,
ha felkel a Nap,
és a fogam miért vacog
télen, hogyha fagy?
Anyu, kérlek mondd meg nekem,
mi az a kupac,
s az almában itt a kertben
miért van kukac?
És a vakond a föld alatt
hogy közlekedik?
Ha nincs szeme, és kicsit vak,
mért nem ütközik?
Nagy ez a Föld, meg a Világ?
S mennyi a titok?
Soká leszek én még diák?
Várni nem birok!
Mondd meg nekem anyu, kérlek,
mikor leszek nagy?
A sok titok, attól félek,
addigra befagy!
Látod anyu, a nagy fiúk
olyan okosak!
A lányok meg kicsit hiúk,
de szép, csinosak!
Ez is titok, de már tudom,
s el nem árulom,
látni őket sosem unom,
mindig bámulom!
2012. február 9.
A vers kislányos változata is hamarosan megjelenik az oldalon
© Kovács Bogi illusztrációja
Értékeld az illusztrációt: 
(21 értékelés, átlag: 4,43 out of 5)
“Kis István Mihály vagyok. Írással csak 2010-ben kezdtem el foglalkozni egyik helybéli barátom unszolására. (Nehezen ment, többször abba akartam hagyni. Már örülök, hogy folytattam.) Egyetlen magánkiadásom csak 20 példányban készült el a rokonság és az ismerőseim számára 2011-ben. (Több kiadást nem tervezek, noha azóta legalább megháromszorozódott írásaim száma.) Kedvenceim lettek a gyermekversek, magam is próbálkozok velük. Van egy 7 éves unokám.
Publikálni itt szoktam: https://www.poet.hu/tag/stapi“
(a szerző bemutatkozása)