Kondra Katalin: Apa (vers)
A vers meghallgatható itt. Elmondja Stefán Károly (7 éves):
Tenyereden tartasz – belesimulok,
mint fészekből kihullt gyenge madár.
Felnézek rád, dörömböl a szívem,
nem tudom még, mi vár reám.
Nem mozdulok, hagyom, hogy megérints.
Engedem: döntsél a sorsom felett,
miközben a szívem mélyén érzem,
vigyázol rám és nagyon szeretsz.
Aztán felemelsz és gyengéd szóval biztatsz,
hogy tudok repülni, s én elhiszem neked.
Megismertelek és nem tudnék már élni
soha-soha többé nélküled.
A meséhez tartozó kifestő nagy méretben, nyomtatható formában letölthető ITT. Több színezőért keressétek fel a “Legyen újra színes a világ” Facebook-oldalt!

Besenyei Violetta illusztrációja