Lupsánné Kovács Eta: Forgószél (vers)
A szél-fiú azt figyeli
fenn a hegytetőn,
hová készül szellőlányka
lenn a zöld mezőn?
Eléje perdül hát, gyorsan
mielőtt eltűnne,
nyissunk együtt tánciskolát,
te kicsi Szél-Tünde!
Madársereg tolla borzong,
jót ez nem ígér,
mert ha együtt ropnak táncot,
jaj, az forgószél!
Most a szellő beöltözik
sötét porfellegbe,
száguldozik fékét vesztve
völgyből fel a hegyre;
porzik már a hegyoldal is,
hajlik minden fűszál,
felhő színe megváltozik,
a por, mint a füst, száll.
Állj, te vihar! – szól a felleg,
dörren nagy erővel,
fénykardja is villan egyet,
öntöz az esővel.
Erejét vesztett viharnak
véget ér a tánca,
csak fuvallat már az orkán,
szétpattant a lánca…
a szélpáros legyengült hát,
és a táncnak vége,
madárdal a fák tetején
fel-fel hangzik végre.
© Fodor Tünde illusztrációja