Matos Maja: Búzamező (vers)
Lánggal égő pipacstenger
Amerre csak néz az ember,
Térdig érő búzamező,
Enyhe szélben lengedező.
Közbe-közbe a tengerbe
Bevillan egy kék szeletke.
Búzavirág, konkoly szálak,
Járják táncuk, szinte szállnak.
Pereg-forog, hajladozik,
Egy ritmusra ringatózik,
Minden virág, erdőn, réten
Táncol a szél zenéjében.
Értékeld az illusztrációt:
“Matos Maja vagyok, nyugdijas pedagógus. Mivel gyermekverseket is írok, gyakran vagyok vendég, valamelyik óvodában. Főleg, ha verseimet mondják az apróságok. Versmondó versenyeken is sokszor, zsűritagként gyönyörködöm a szívemnek kedves gyerekek előadásában.
Örömmel újságolom, most jelet meg egy gyermekverseket tartalmazó kötetem.” (az író bemutatkozása)