Pap-Tuka Boglárka: Arra-erre (vers)
Arra mentünk,
erre jöttünk,
forrásvízben
megfürödtünk.
Arra mentünk,
erre jöttünk,
falevélbe
törülköztünk.
Arra mentünk,
erre jöttünk,
szivárványban
sütkéreztünk.
Arra mentünk,
erre jöttünk,
csillagokkal
beszélgettünk.
“Lassan nagymamakorú vagyok, két felnőtt gyermek édesanyja. Ezek a versek akkor születtek, amikor a gyermekeim kicsik voltak és csak az volt a dolgom, hogy velük legyek, ellássam őket és minőségi időtöltés legyen a mindennapjaink része. Ezen időszak alatt lelkileg nagyon magasan rezegtem, sok, ekkor íródott versem is ezt igazolja. A gyermekeim nagyon szerették hallgatni a verseimet, remélem, itt is sikerül mosolyt csalnom a kis arcocskákra.”
(Pap-Tuka Boglárka, a szerző)