Papp Viola: Szilva (vers)
A tyúkólból csöppnyi falka,
kibújt mind a pirkadatra.
Legkisebbje Romi, Máli,
libalányok, tudja bárki.
Két kis huncut csak azt leste
mikor múlik már az este.
Akkor jön a Pista bácsi,
mert a szilvát le kell rázni.
Itt is van már, lassan lépdel
kezében egy hosszú léccel.
Ideérve megcsodálja
mennyit termett ez a pár fa.
Rázogatja ütögetve,
földre hull a szilva rendre.
Hamvas testük puffan nagyot,
megvédik a kemény magot.
Hopp, a tollas két betyár
rögtön ugrik, enne már.
Édes, omlós szilvahústól
melegebb lesz a kis tyúkól.
A gazda se tiltja most,
bő a termés, illatos.
Nézi őket ködös szemmel,
nem perel a kis sereggel.
Lassan csitul most a roham,
tele beggyel és boldogan
huppannak le a nagy fűbe,
a legyeket el-elűzve.
Csukódnak a kicsi szemek,
miközben a szorgos kezek
szedegetnek a kosárba.
Lekvár lesz az holdfogyásra.
© Kocsis Rózsa illusztrációja