Péter Tímea: A rigó dala (vers)

Megjelent: 2019. december 6. Kategória: Hangos mese, Péter Tímea, Vers

Péter Tímea versét elmondja: Szépligeti-Csávás Dóri

Selyemtollú sárgarigó
Fészkel tenyerembe.
Szárnya rebben és
Felröppen ködlő fellegekbe:

– Repülj bátran, pici rigóm,
Táncolj napsugáron!
Hulljon földre örömdalod,
Idelent úgy várom!

„Felrepültem s lepillantok.
Nem tetszik, mit látok…
Örömdalom elfeledtem,
Búsulva kiáltok:

– Nem szállok le soha többé!
Felhőn vetek ágyat!
Földasszonykám! Ki koszolta
Be a szép ruhádat?

Feketéllő folttól szennyes
Zöld bársony szoknyája,
Mennyi helyen foszladozik
Kéklő pántlikája!

Fehér fátyla szürke posztó,
S földszínű topánja:
Feslett, rongyos szégyenszemre
Meztelen a lába!

Innen látni, hogy viseltes
Égszínű palástja.
Alábújva fázik, vacog
Öreg Földanyácska.”

Futok is már, amíg lehet.
Kezem közt szoknyája.
Megtisztítom, nem marad kosz
Mohazöld fodrába.

Pántlikáját újraszövöm,
Csillog fehér fátyla.
Két kezemmel befoltoztam,
Újra szép topánja.

Kimostam és kihímeztem
Gyöngyházfény palástját.
És kabátba öltöztettem
Fázó Földanyácskát!

Drága rigóm, sose feledd,
Ha fárad a szárnyad,
Kinyújtom a két tenyerem,
Itt a fészked: várlak!

© Figus Tomsics Anita illusztrációja

Ez a vers a MeseLes környezetvédelmi és fenntarthatósági témában meghirdetett pályázatának fődíjas alkotása. A szerző a Jólétre Nevelés Egyesület jóvoltából átfogó könyvtkiadás-tanácsadást nyert, mely tartalmaz: