Péter Tímea: Dínók (vers)
Azt mondta az anyukám,
Hogy ahol, most állok,
Sétálgattak réges-régen
Furcsa gyíksárkányok.
Állítólag zöldek voltak,
De lehet, hogy szürkék,
Voltak lomha óriások,
És parányi fürgék.
Volt közöttük hosszú nyakú,
Felhő volt a sálja,
Néhánynak meg tüskéje nőtt,
S szarv a homlokára.
Egynéhány két lábon futott,
Jópárnak nőtt szárnya…
De a legtöbb négy csülkével,
Poroszkálta a sárba.
Akadt köztük jámbor szelíd,
Növényevő-fajta,
S iszonyatos ragadozó,
Ki őket jól felfalta.
Anyukámtól tudom, hogy mind
Hidegvérű lények.
Hogyha épp nem falatoznak,
A napon henyélnek.
Különleges lények voltak
E szaurusz-félék,
Csillag csapódott a földbe,
Ezt túl mégsem élték.
Rokonaik ma is élnek:
Krokodilok, gyíkok,
Akiket én éppen ezért
Kis dínóknak hívok!
Péter Emma Veronika illusztrációja