Péter Tímea: Kalász (vers)
A vers meghallgatható itt:
Földtakarójában szunnyad a mag,
Szép álmát őrzik jó napsugarak.
Langy szellő dúdol szép esti mesét.
Csendes a szántó, alszik a rét.
Ásít és nyújtózik, ébred a mag.
Simítják, ölelik napsugarak.
Lágy eső mosdatja, szárítja szél.
Kis magból szár szökken s már térdig ér.
Reggeli párában kéklik a táj.
Tengernyi szára közt őzsuta áll.
Csókolja nap kezét, esőt dicsér.
„Szeretlek!” – suttogja, ha zúg a szél.
Aranyló ruhát hord – kész a kalász!
Büszkén hord szár végén magkoronát.
Madárdal hirdet most jó hírt nekem,
Várja, hogy lehessen lágy kenyerem.
Mihály Alexandra illusztrációja