Péter Tímea: Nyári éjjel, csillagok… (vers)
Nyári éjjel, csillagok…
Nyári éjjel kint vagyok,
Fenn az égen csillagok…
Lefekszem a nedves fűre,
Csillagfény hull rám s a földre!
„Mond meg nekem fényes csillag:
Hová tűntök, mikor pirkad?
Ki ébreszti fel a napot?
És ő mért pont estig ragyog?
Ki csavarja ki a felhőt?
Ki nevel a magból erdőt?
Ki súgja meg a fecskének:
Közel a tél, irány délnek!?
Ki korholja a hűs szellőt:
Fújd már el az esőfelhőt!?
Mennyi kérdés van most bennem:
Kicsi sejtből én hogy lettem?”
Nyári éjjel fűben fekszem,
Csillagtenger ring felettem,
S két szemem pont úgy ragyog,
Mint fűbe hullott csillagok!