Péter Tímea: Otthon (vers)
A verset előadja: Kormány Léna, 6 éves
Gondolkodtam este azon, hány ház van a világon?
Megszámolni reménytelen, inkább meg sem próbálom!
De van egy a sok-sok között, mi különb a többinél.
Mosolyog az ablak-szeme, az ajtaja gőgicsél.
Nekem nevet, nekem beszél, nem értheti akárki.
Csak az, ki az ajtaján át, kulccsal szokott bejárni.
– Gyere haza! – így hívogat, mosolyog rám és kacsint.
Ha belépek, érzem rögtön, más itt bent, mint odakint.
Édes illat tölt be mindent. Itt kényelmes csak az ágy.
Itt esik jól a vacsora. Bárhová mész, visszavágysz!
Itt a falak titkot tudnak, látták már sok örömöd.
Tudják azt is, ha titokban a könnyedet törölöd.
Itt van, aki meghallgasson, ha hibáztál, megbocsát.
Ha fáradt vagy, majd betakar, ha menned kell, hát elbocsát.
Láttam én már sok-sok házat, kunyhót is meg palotát.
De ezt mindet egy sem tudta! Ettől különb ez a ház!
Ki is nyitom most az ajtót, átlépem a küszöböt.
Érzem itt a szívem táján a megszokott örömöt.
Sóhajtok egy jó mélyet, leteszem a kabátom.
A jó ajtó így köszön rám: – Isten hozott, Barátom!
