Sarkady Emília: Kérdező (vers)
Ház, ház, kicsi ház,
Az álmodra ki vigyáz?
Út, út, poros út,
Versenyt veled, mondd, ki fut?
Nap, nap, fénylő nap,
Hogy adod az aranyad?
Hegy, hegy, morcos hegy,
Neked minden egyre megy?
Híd, híd, pallós híd,
Láttál ma már valakit?
Méz, méz, csorgó méz,
Néha te is lépre mész?
Ág, ág, lombos ág,
Hány nap virít a virág?
Kút, kút, mohos kút,
Titkaidról, mondd, ki tud?
Mag, mag, apró mag,
Az életed hogy sarjad?
Tej, tej, édes tej,
Elaludnod mikor kell?
Víz, víz, hűvös víz,
Ki vigasztal, hogyha sírsz?
Kéz, kéz, csöppnyi kéz,
Átölelsz majd, hogyha félsz?
Értékeld az illusztrációt: 
(81 értékelés, átlag: 4,58 out of 5)
“Sarkady Emíliának hívnak. A barátaim Limynek becéznek. Ebből a becenévből ered irodalmi honlapomnak, a limytaltkiadas.hu-nak a neve.
Bölcsész vagyok – magyar-történelem szakos tanár, nemcsak diplomám tekintetében. Bölcsésznek lenni számomra egyfajta életmód és életérzés is. A szellemi igényességet és a művészetekhez való vonzódást, az önkifejezés vágyát génjeimnek, a családi környezetnek és a csillagoknak köszönhetem. Tipikus Vízöntőnek tartom magam: nyugtalan, szabad, elnyomást nem tűrő művészléleknek.
Könyvmoly vagyok, önszorgalomból tanultam meg olvasni, ötévesen. A családi szájhagyomány szerint előbb költöttem „verseket”, mint írni megtanultam volna. Ezeket a „zsengéket” édesanyám jegyezte le. Gyermekverseim fiam és két lányom cseperedésének, gyerekkori élményeinek „lenyomata”.
Az írás számomra önkifejezés, vallomás, álmodozás, töprengés, vívódás, feloldás, gyógyítás, teremtés – minden.”
(Sarkady Emília, a szerző)