Szabó István: A szerencse tallérja (vers)
Hol ott lapul, hol itt gurul,
Most e versben pereg, s fordul.
Tallérjával megcsillanva,
Játszik véle a napocska.
Vándorútján gazdát cserél,
Virágszirmos völgy rejtekén.
Jégvirágos télidőben,
Havas utcák rejtekében.
Megcsillanhat mély folyókban,
Part szélében, kis kunyhókban.
Szökőkútban tallér s érme,
Megpihenhet szerencséje.
Csillagokkal égben járva,
Madárcsőrben megvillanva.
Utcák kövén elpattanva,
Tallérjával elgurulva.
Ha keresed, nem találod,
Ő rád talál, bár nem várod.
Tenyeredben megfordulhat
Szerencsével rád kacsinthat.
A semmiből csendülve jő,
Tallérjával perdül elő.
Kis táskából, hátizsákból,
Elgurulva nagyvilágból.
Éjszakában táncot járhat,
Lelket érint: ezret, százat.
Ha igazán hiszel benne,
Te is lehetsz a kegyeltje!
© Mészáros Zsuzsanna illusztrációja | meszaros.zsuzsanna99@gmail.com
Értékeld az illusztrációt: 
(22 értékelés, átlag: 4,50 out of 5)