Széman Rózsa: Égi mese (vers)
A tejúton szekér döcög,
Göncöl a neve.
A szekérben a sok kondér
Tejjel van tele.
Odaballag a Nagymedve,
De jó a kedve!
Elemel egy kondér tejet,
S eliszkol vele.
Észreveszi a Fiastyúk,
De nem szól bele,
A csibéit terelgeti
Hold-udvar fele.
Nagyot ásít az öreg Hold,
Pislog a szeme.
Odahív egy bárányfelhőt,
S elbújik bele.
Az égbolton hajnal dereng,
Könnyű pára száll.
Tejút végén felbukkan az
Első napsugár.
