Tátrai S. Miklós: Vadvízország (vers)
Vadvízország vízi útját
két vízmérő felmérte,
vizesblokkon kiszámított
vízdíjat kértek érte.
Kiszámolták: vízeséshez
hány vízlépcső vezet fel,
egyiküknél vízszintező,
a másik meg jegyzetel.
Füzetükben sorakoznak
tarka-barka vízjelek,
vízfestékkel festik őket,
van szögletes, van kerek.
Vízmérőknek van egy vára,
vízkőből az alapja,
víztorony az ékessége,
zsindelyből a kalapja.
Vízibusszal közlekednek,
hidd el, ez nem vízió,
nincsen benne egy motor sem,
elhúzza a viziló.
Vízerejét beleadja,
vizeszsemlét kér csupán,
azt is csak a jól sikerült
vízszolgáltatás után.
A vízilón vízipóló,
barátja a vizának,
vízilabda mérkőzésre
vízitaxin kijárnak.
Sportszerűtlen vízszennyezést
nem tesz senki, csak mulat,
így lesz majd a vízgyűjtőben
vízforraló hangulat.
“Szívesen írok gyerekeknek, felnőtteknek, meséket, verseket, novellákat. Több irodalmi pályázaton értem el helyezéseket, kaptam elismeréseket. Írásaim megjelentek nyomtatott és internetes lapokaban, mesekönyvekben, antológiákban, önálló novelláskötetemben.”
(a szerző bemutatkozása)