Tekse Antal: Május (vers)
Ugye érzed, itt van május,
vidámitja kedvedet,
nyakad köré tekeri a
ficánkoló szeleket.
Gyere, álljunk ki a térre,
a felhő is fürgébb lett,
táncolgató esőcseppek,
megmossák a szívedet.
Viháncol a patakocska,
lám, egy kicsit szerelmes,
megtörténik ilyenkor ez,
nem csak velem és veled.
Hajladozik a nagy erdő,
madárfüttyöt osztogat,
a tankönyv is gyorsan lapoz,
hogy haladjon jó sokat.
Rímel most az egész világ,
csudálkozzunk, jaj de szép!
Pimaszkodó kis pamacsok,
virágszirmok szanaszét.
Most már lassan nyár is eljön;
lábadozik június,
ha vége az iskolának,
egyenesen felé fuss!