Tekse Antal: Ősz (vers)
Ködruhába bújt az erdő,
ködruhába bújt a rét,
összerezzennek fázósan,
elgurulnak szanaszét,
a vigyorgó gesztenyék.
Szél zörgeti az ágakat,
avart kavar zörgetőn,
évszázados vénséges fa
törzsét rázza reszketőn,
hegytetőn, a hegytetőn.
Megérett az alma, szilva,
aranyfényű sok bogyó,
verd meg őket alaposan,
arra vár a sok dió,
míg a nap is ragyogó.
Földre hull a temérdek kincs,
betakarja az avar,
szedd fel gyorsan kosaradba,
mert az ősz majd megfagyasztja,
nagy hamar, nagy hamar.
© Zentai Zsuzsanna illusztrációja
Értékeld az illusztrációt: 
(21 értékelés, átlag: 4,24 out of 5)
„Csíkországi tollforgató vagyok” (Tekse Antal, az író)