Váczi B. Nikoletta: Tüskevirágok kertje (vers)

A vers meghallgatható itt:

Hej, de messze bogáncspuszta,
Fűszál nem terem rajta.
Kert burjánzik a közepén,
Tegnap arra jártam én.

A bogáncsok sorban állnak,
Szalutálnak a nyárnak.
Gőgös, bökős virág népek,
Daluk a tüske ének:

Tüskevirágok mi vagyunk,
Szúr is, bök is a dalunk.
Kertünk fehér és fekete,
Élünk, mint a remete.

Tüskéink szúrnak sebeket,
Szívünkben nincs szeretet.
Zsörtölődünk mi eleget,
Kergetjük a szeleket.

Bíbor felhő arra szárnyal,
Nem rémítik bús dallal.
Szikrázó szép esője hull,
A kicsiny kert kivirul.

Tüskevirágok mi vagyunk,
Simogat a mi dalunk.
Kertünk az eső remeke,
Bogáncspuszta gyermeke.