Váczi B. Nikoletta: Úton (vers)

Posted on 2020. augusztus 8. in Hangos mese, Vers

A vers meghallgatható itt:

Dombokon futnak a bokrok,
Gurulnak a kerek kazlak.
Pipaccsal teli az árok,
Napraforgók mosolyognak.

Erdő felett régi várrom,
Kanyargós szerpentin vezet.
Az eső nem a barátom,
A nap ránk miért nem nevet?

Hegyeken, völgyekben megyünk,
Felfelé, lefelé szállunk.
Tapsol a két kicsi kezünk,
Az utazás minden álmunk.

Ezernyi kérdés a szánkon,
Nekünk mindenről tudni kell.
Hogyan épül fel egy templom?
Mivel megyünk a hegyre fel?

Dinnyék az útszéli standon,
Nyüzsög a falu, a város.
Közel már a kék Balaton,
Hol vízzel az ég határos.

Mikor érünk végre oda?
Hangzik el százszor a kérdés.
Nagy izgalmunk nem is csoda,
Hisz utazni szuper érzés.

B. Huszár Bernadett illusztrációja