Varga Irén: A kenyér illata (vers)
Szomszédomban van egy pékség.
Mi készül ott? Csupa szépség!
Be kell mennem, semmi kétség.
Elfogott a farkaséhség!
Csodás látvány, s persze illat,
olyan, amit le nem írhat
se latin se cirill betű,
sem kicsi, sem nagyméretű.
Lehet fehér, rozsos, korpás,
egytől-egyig mind oly formás!
Kerek cipó, lepény, vekni…
Egy a biztos: meg kell szegni.
Jó nagy karéj, kicsi szelet,
lelkesedve rágod, nyeled.
Hogy lett vajon jobb a jótól,
lisztből, vízből, kicsi sóból?
Belül puha, kívül ropog.
Ez kell, hogyha gyomrod korog!
Jöhet rá még vaj és lekvár.
Más dolgod van? Ugyan! Megvár!