Rimanóczy Ildikó: Körtedal (vers)
Körtefa ágán
lengedez árván,
billeg a körte,
fám tetején.
Harmatok mosták,
darazsak dongták,
nap tüze főzte,
magja megég.
Körtefa ágán
lengedez árván,
billeg a körte,
fám tetején.
Harmatok mosták,
darazsak dongták,
nap tüze főzte,
magja megég.
Körtevár, körteház.
Belsejében négy katica,
négy Harlekin lakomáz.
Eszegetnek, vigadoznak,
közben néha táncot ropnak.
S ahogy telik a bendő,
a ház belseje megnő.
Minden egyes körtefalat
véknyabbá teszi a falat.
Mire vége a bálnak,
hatalmasra nő a terme
ennek a körtevárnak.
Hogy is néz ki az az eper,
amit pocakodba teszel?
Szép piros, és dudorodik,
mint a pocid, ha megtelik.
Hogyha itt az ősz,
nevetek nagyot,
és a piros almámba jól
beleharapok.
Az alma után
szőlőt is eszem,
ha fúj a szél, én akkor is
vígan szemezem.
Hullik a levél,
potyog a dió,
nagy szemekkel reám nevet
a sok mogyoró.
A szilva kacsint,
körte mosolyog,
mind megeszem és az után
fürgén szaladok.
Hogyha itt az ősz,
azért nevetek,
mert a finom gyümölcsöktől
erősebb leszek.
Körtefáról körtét szedek,
Szőlőmustból nagyot nyelek,
Cseresznye a fülem mögött,
Alma ropog fogam között.