Rumy Ágnes: Pótkerék Peti kalandja (mese)
A mese felolvasva meghallgatható itt:
A mese felolvasva meghallgatható itt:
A mese felolvasva meghallgatható itt:
A mese meghallgatható itt:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy zöldborsóleves. Ez a zöldborsóleves módfelett takaros volt, hét határban nem akadt párja! Csak úgy csillogott egyenes, zöldessárga felülete, apró zsírcseppek gyöngyöztek rajta, felszínén huncutul kandikált ki egy-két petrezselyem. Művészien gőzölgött, időnként finoman, kecsesen hullámzott. Belül formás, letisztult, gazdag és ínycsiklandó volt! Telis tele zöldborsóval, még több petrezselyemszárral és nokedlivel. Más néven: galuskával. No, hát itt kezdődik a mi történetünk!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény. Ez a legény becsületes foglalkozását tekintve zenész volt, muzsikus, és volt neki egy csodaszép mesterhegedűje. Szép barna, fényesre lakkozott hangszer volt, áramvonalas testtel, karcsú nyakkal és szépen ívelt csigával. Faragása, csiszolása mestermunka volt. Húrjait nem régen cserélte, így azok is friss, üde csengésűek voltak. A legény nagyon ragaszkodott hegedűjéhez, magával vitte mindenhova, ahová ment.
Élt egyszer egy idős, már sokat látott, szép ősz hajú bácsi, úgy hívták, Pista bácsi. Ennek a Pista bácsinak nemcsak a haja volt ragyogó ezüst, hanem volt neki egy szép, nagy, őszbe hajló bajusza is! Olyan dús és takaros volt ez a bajusz, hogy mindenki a hírére járt. Pista bácsi büszke is volt rá nagyon, rendesen gondozta, és sodorgatta-pödörgette jobbra-balra, fölfelé-lefelé.