Kurczina Terézia: Végre! (vers)
Vártam már e
szép napot,
nagymamikám,
itt vagyok!
Deák Virág: A fekete csillag (mese)
Hol volt, hol nem volt, túl a Föld peremén, a naplemente szomszédságában, ott, ahol a Hold karéja fénylik, élt egy öreganyó. Egyedül volt, nem volt senkije a világon. Azaz, hogy mit is beszélek! Az ő gyermeke volt az ég minden csillaga. Ismerte valamennyit: a kicsi fényeset, a nagy sárgát, a halványkéket… mindnek tudta a történetét. Egy napon azonban ismeretlen csillag tűnt fel az égen. Fekete volt, egy sötét pont a csillagokkal szórt égen.
Kurczina Terézia: Eső után (vers)
Eső után rét füvén
pilleszárnyon, könnyedén
hajlong egy szép tündérlány,
ruhácskája szivárvány.
Kurczina Terézia: Felhőpaplan (vers)
Bolyhos felhő,
puha paplan;
Alábújok
gondolatban.
Kovács Gabriella: Körtevár (vers)
Körtevár, körteház.
Belsejében négy katica,
négy Harlekin lakomáz.
Eszegetnek, vigadoznak,
közben néha táncot ropnak.
S ahogy telik a bendő,
a ház belseje megnő.
Minden egyes körtefalat
véknyabbá teszi a falat.
Mire vége a bálnak,
hatalmasra nő a terme
ennek a körtevárnak.
Mese beküldése
Folyamatosan várjuk a kortárs szerzők saját beküldésű meséit és gyermekverseit.
Beküldési űrlap:
Stefán Luca: Emese – egy baba igaz története (mese)
Messze, a tengeren túlon készültem egy gyárban, sok ezer másik babával együtt. Egyformák voltunk mindannyian: karcsúak, mint a szélben lengedező nádszál és gyönyörűek, akár egy ünnepelt filmcsillag. Hajunk ragyogott, hatalmas zöld szemünket óriás fekete pillák keretezték, ajkunkat pedig a legdivatosabb francia rúzs árnyalatával emelték ki készítőink.