Donnert Károly: Meseóvoda (vers)
A vers felolvasva meghallgatható itt:
A vers felolvasva meghallgatható itt:
Van úgy, hogy az öröm nem jól van elosztva, mert ahol nincsen pénz, de sok a gyermek, ott az a baj, hogy nincs miből etetni, felnevelni az aprónépet. Ahol meg pénz volna bőviben, de gyermekecske egy sincs, az sem jó, hiszen nincs kit etessenek, nevelgessenek a nagy vagyonból. Mi végre ott a pénz, ha a túlvilágra úgysem vihető?
Egy nagyon szép és gazdag birodalom vénséges vén királya a születésnapján magához hívatta az országa minden lakóját. Elmondta nekik, hogy már közel az idő, mikor új uralkodóra kell bíznia szeretett népét és kincseit. Úgy szeretné kiválasztani a trónra az utódját, hogy minden alattvalót egy próba elé állít. A győztes lesz közülük az új király.
Valahol a nagyvilágban, az Üveghegyen is túl található Meseország, ahol egy jóságos vén király és a lánya uralkodtak.
A szegény ember gombát szedni indult az erdőbe. Még alig volt valamicske a kosarában, amikor az erdei tisztás bozótjából egy keserves, elcsukló hangra lett figyelmes: