Csáktornyai Katalin: A csiga postája (mese)
A mese (felolvasva) meghallgatható itt:
Egy szép csütörtöki reggelen Csiga Csanád álmosan ébredt, és ahogy kinyitotta a szemét, egyből elgondolkodott.
– Milyen nap is van ma? – kérdezte magától, majd a naptárhoz csúszott.
Csiga lévén nem ment ez valami gyorsan, így mire odaért, bizony dél lett.
– Ajjaj! Már csütörtök van! – ijedt meg, mikor ránézett a dátumra. – Vasárnap tartom a szülinapi bulimat, a meghívókat meg elfelejtettem szétküldeni! Most mi lesz? – gondolta pánikolva, miközben lassan elővette az ebédre készített salátát a hűtőből.
– Hogyan küldjem szét így a leveleket? – törte tovább a fejét evés közben. – Holnap péntek, aztán szombat, nem sok időm maradt! – nézte búsan az üres tányért aztán, és úgy döntött, hogy ma kivételesen nem mosogat el egyből, hanem inkább elrohan feladni a meghívókat.
Összeszedte őket és elindult a postára.
– Szép estét, Csiga Csanád! – köszönt neki Heléna, a Holló. – Sajnos már zárva vagyunk. Gyere vissza holnap! – mondta, és el is repült.
Hiába kiabált utána a kis csiga!
Csanád majdnem sírva fakadt. Mi lesz így vele? Szomorúan indult haza, sűrűn potyogtatva könnyeit.
– Szép jó reggelt! Miért vagy olyan szomorú? – kérdezte tőle Szöcske Szilárd, mikor meglátta a háza előtt.
– Elfelejtettem feladni a meghívókat! Pedig nagy bulit akartam vasárnap csapni a szülinapomon. A tortát már megrendeltem. De most egyedül leszek! Senki sem fog így eljönni! – hüppögött.
– Hm-hm – gondolkozott a szöcske. – Én el tudok szaladni a meghívókkal a postára. De sajnos már péntek van. Valószínűleg csak hétfőre érnének célba.
– Ighe-ehen! Tuhu-dohom! Há-hát, pohont ehz ahz! – bőgött a kis csiga.
Szilárd nem is tudta, hogyan vigasztalja. Rengeteg dolga volt még, és ő sem tud százfelé szakadni, hogy mindenkihez elmenjen személyesen. Megígérte barátjának, hogy ha más nem is, ő biztosan ott lesz bulin, majd elköszönt, és sietett tovább.
Csiga Csanád egyedül maradt bánatával.
– Khm! Bocsánat! Elnézést! – szólította meg egyszer csak valaki a magasból, a feje fölül. – Bocsánat, nem akartam hallgatózni, mégis meghallottam, hogy mi bánt. Szerintem én tudok neked segíteni!
A kis csiga csodálkozva nézett fel. Egy pitypang mosolygott rá. Fehér bóbitás fejét kedvesen ingatta a fű között.
– Hamarosan útra kelnek az érett magocskáim, kicsi ejtőernyőjükkel messzire fognak szállni, a szélrózsa minden irányába. Pont a mai napra vártam, hogy elbúcsúzzak tőlük. Miért ne mondanád el neki az üzenetet, ők pedig elviszik a többi állatnak – javasolta.
Csanád nagyon megörült az ajánlatnak! Elmondta az üzenetet a pitypangnak, aztán nagy levegőt vett és pfúúúú! Elfújta a bóbitát.
A pihék pedig szálltak, kergetőztek a levegőben, majd messzire repülve eltűntek a szeme elől.
A csiga izgatottan várta a születésnapját. Vajon célba értek a meghívások? Jönnek vendégek hozzá?
Vasárnap reggel már Szöcske Szilárd az ajtóban állt. Nem felejtette el ígéretét! Vidáman köszöntötte barátját. És alig hogy beljebb kerültek volna, már kopogott a következő vendég. Aztán még egy, és még kettő.
Végül egészen megtelt a kicsi csiga kicsi háza! Hatalmas bulit csaptak, és ajándékot is hozott mindenki.
Csanád pedig, a maga csigatempójában olyan sokáig bontogatta az ajándékokat, hogy mikor végzett, felnézett és a fejére csapott:
– Milyen nap is van ma? Csütörtök? De hiszen vasárnap névnapom lesz!
Csáktornyai Katalin illusztrációja