Csáktornyai Katalin: A Nagyi ajándéka (mese)
A mese meghallgatható itt:
Julcsi kapkodva öltözött reggel. Már az ajtóban állt, mikor Anya figyelmeztette, hogy ma van Nagyi születésnapja. Este megbeszélték, hogy a kislány vesz neki délután egy szál rózsát, és elviszi neki az ajándékot is, amit Anya pár napja vásárolt neki.
– Piros virágot válassz! Az a kedvence. Ilyen pirosat, mint ez a kendő. Nézd, legjobb lesz, ha ide kötöm a táskád fülére, így nem felejted el. De vigyázz rá! – mondta Anya, mielőtt puszit adott neki.
Az iskolában hamar elszaladt az idő. Az utolsó óra pont Julcsi kedvence volt, szinte sajnálta, amikor megszólalt a csengőt. De miközben elpakolt a táskájába, eszébe jutott, hogy még vásárolni is kell.
Nagyi nem lakott messze, csak két utcányira, egy magas ház negyedik emeletén.
A ház aljában sokféle üzlet volt. Pékség, fodrászat és zöldséges kirakata is csillogott a kapu mellett, de most a virágboltba tartott Julcsi.
Kiválasztotta a legszebb rózsát és kifizette a pénzből, amit Anya adott neki.
– Nagyon jó illata van! – mondta az eladó néninek. Elköszönt és sietett tovább, félt, hogy talán elhervad a virág. Pedig a kaputelefon csak pár lépésre volt. Felcsöngetett, aztán vidáman futott fel a lépcsőn.
Az ajtóban már Nagyi várta. A kislány azonnal a kezébe adta a rózsát, és boldog születésnapot kívánt neki.
Nagyi nagyon örült neki. A konyhába ment, hogy vízbe tegye, de Julcsi még az előszobában maradt.
Eszébe jutott, hogy még ajándékot is hozott. Kiborította a táskáját a földre, de jaj, a meglepetést sehol sem találta!
Könnybe lábadt a szeme. Talán elhagyta? Vagy Anya mégsem tette el? Hol lehet? Legalább emlékezne rá, hogy mit is vettek neki!
Szomorúan nézte a piros kendőt, hátha eszébe jut róla valami, de hiába.
– Nézd, mit találtam, Julcsi! – kiabált neki közben Nagyi. – Megtaláltam az elveszett hajcsatodat. Tudod, amin a pöttyös masni van! Ugye mondtam, hogy a te Nagyid mindent megtalál! – aztán kilépett a konyhából, mert nem jött válasz a kislánytól.
– Nahát! A piros kendő! – kiáltott fel. – Ezt néztem ki vasárnap a kirakatban! Mondtam is Anyának, hogy mennyire tetszik. Milyen kedves, hogy nem felejtette el. Nagyon szép ajándék! De te miért búslakodsz?
– Már nem búslakodom, Nagyi! Te tényleg mindent megtalálsz – nevetett. – Még azt is, ami el sem veszett!